Nomád napok 2011 (Összefoglalás)
- Részletek
- Készült: 2011. augusztus 29. hétfő, 17:17
- Közzétéve: 2011. augusztus 29. hétfő, 17:17
- Írta: Viktor
Először is talán azzal kezdeném, volt egy olyan tervem, hogy a rendezvény ideje alatt több ízben is bejelentkezek és beszámolok a történtekről, így a rendezvényt csak interneten követők is tudják mi történik. Aztán rá kellett ébredjek, szervezőként, részvevőként nem tudom felvállalni a botcsinálta újságíró szerepét. Így erről le kellett mondjak. Ellenben igyekszem most egy olyan átfogó képet adni, ami talán visszaadja a hangulatát az egésznek.
Kezdjük rögtön az elején. Ez pedig nem is szerda (a rendezvény első napja) hanem a hét eleje, hétfő. Mi ugyanis már hétfőn megkezdtük a munkálatokat. A Benedek Elek Általános Iskola (Daruszentmiklós) udvarán elkezdtük megépíteni a karámokat a rendezvény idejére kitelepített állatoknak. Csináltunk egy nagyobb karámot amiben két csodálatos ló és egy kisebbet, ahol egy kecske és egy birka kapott helyet. Ez a nap el is ment ezzel. Az állatokat még nem telepítettük be, de a helyük már készen volt.
Másnap - kedden - megérkezett a jurta. Az egyesületünknek sajnos nincs jurtája, de a baracsi polgármester önzetlen segítségének köszönhetően ez sem jelentett problémát. Egy picit itt eltérek most a tárgytól és szeretném elmondani az egyesület minden tagja nevében, hogy nagyon jó érzés volt az a hihetetlen sok segítség amit kaptunk a rendezvény szervezéséhez. Ami talán a legjobban esett, hogy a segítség tényleg segítség volt. Önzetlen, valódi segítség. Visszatérve a keddi napra... A jurta felállítása meglepően gyorsan ment. Mi ugyan csak segédkeztünk a már gyakorlott kezeknek, de ez is nagy élmény volt. Közben megérkeztek a lovak, a kecske és a birka is. Ebben nem kellett segítséget kérnünk hisz az egyesület több tagja is tart állatokat. Természetesen sem a jurta sem pedig az állatok nem lettek magukra hagyva éjszakára. Nekünk már ezen az estén elkezdődött a nomád élet. Mi sem bizonyítja jobban a magyar ember állatszeretetét mint az, hogy például az egyesületünk elnöke és az egyik tagunk nem is a jurtában aludt, hanem kint a szabad ég alatt, a karám mellett a lovához közel.
Eljött hát a nagy nap! Szerda...
Korán keltünk, pedig nem a nappal tértünk nyugovóra. Az érdeklődők is viszonylag korán kezdtek a helyszínre érkezni. Természetesen, a programokat nem tudtuk időben elkezdeni, de erre számítottunk is. Megérkezetek közben azok is, akik az egész nap folyamán a segítségünkre voltak. A Falulánc tagjai elkezdték csinálni az ínycsiklandó ebédet, a fiatalabb korosztály felesleges energiáit pedig a kézműves foglalkozásokon próbálták levezetni és sok apró kéz szorgoskodott az egyik fa árnyékában. Megérkezett Daruszentmiklós olasz testvérvárosának képviselete is és Dauszentmiklós polgármestere Rauf Norbert. Természetesen a csikósok és a fogathajtók is megérkeztek közben. Mondanom sem kell nagy érdeklődés fogadta a csodálatos lovakat és fogatokat. Miközben mindenki gyönyörködött bennük ők gyorsan megépítették a versenyhez az akadálypályát.
Ezután egy ünnepélyes megnyitó keretében megkezdődött a rendezvény. A megnyitót is és az egész napi programok konferálását 2 nyelven hallgathatta meg a közönség, hiszen az olasz testvérvárosból érkező vendégekre tekintettel minden olaszul is elhangzott. Itt szeretném megemlíteni, nagy élmény volt számunkra, hogy kultúránk egy szeletkéjét mi oszthatjuk meg a külföldi vendégekkel. Ezt, talán nem alaptalanul, mi nagy kitüntetésnek vesszük és ezúton is köszönjük, hiszen ennél nagyobb elismerést nem is kaphattunk volna.
A programokat természetesen igyekszem leírni, de azok valódi szépségét és izgalmát talán csak egy olyan író tudná visszaadni mint például Fekete István, aki, hogy mást ne említsek a Tüskevárban úgy írja le a tájat, hogy az ember nem csak látja maga elött, de ha nem vigyáz még napszúrást is kap a fotelben a 60 W-os izzó fényében.
Egy fantasztikus csikós bemutatóval kezdődött meg a programok sora. Aki látott már ilyet az el tudja képzelni, aki még nem az feltétlen nézzen meg egyet. Hihetetlen élmény látni ahogy a ló és lovasa tökéletes összhangban mozog, gondolkodik. A kölcsönös bizalomról nem is beszélve. Természetesen a geg elemek sem elhanyagolhatók. Gondolom mindenki rácsodálkozna egy sörpadnál ülő lóra amint kukoricát eszeget az asztalról.
A csikós bemutató után ízelítőt kaphattunk mindannyian a fogathajtásból (meg a több kiló felvert porból is). A fogatok végigmentek az akadálypályán és azt kell, hogy mondjam itt is jól látható volt az összeszokottság és a fegyelmezettség. Itt ráadásul fontos, hogy a ló vagy lovak, a hajtó és a segéd is ugyanazt akarják.
Ezután következett egy ebédszünet. Érdekes meglepetés ért minket is, ugyanis nem csak mi magyarok adtunk ízelítőt a magyar konyha ízvilágából, hanem az olasz testvévárosból érkezett vendégek is rögtönöztek egy kis ebédnek valót. Mindenki evett mindenből. Nagyon kellemes volt a nagy melegben a fák árnyékában egy nagy közös, sőt nemzetközi ebédet elfogyasztani. Ezután ebéd utáni levezetésképpen kis pihenő következett. Ezalatt született meg a Polgármesteri Hivatalban a testvérvárosi szerződés. Amíg a polgármesterek és vendégeik elegett tettek a kötelezettségüknek, az iskola udvarán maradóknak lehetőségük volt megtekinteni közelről is a fogatokat és a lovakat. Természetesen a kecske és a birka sem maradt magára, így erre az időre egy nagy állatsimogatóvá vált a hely.
A kötelezettségeiket letudva azok is visszatértek, akik elmentek a szerződés aláírására. Ráadásul nagy élményben volt részük mert lovaskocsival, fogattal és csikós kisérettel tértek vissza a helyszínre. Amikor ismét mindenki árnyékba húzódott jött az íjászbemutató. Tradícionális íjjal és kaftánba öltözve maroknyi csapatként mentünk a tűző napra és az eleink által is használt íjász harci technikákból összeállított koreográfiát mutattunk be. Bár valóban maroknyi csapatról beszélünk, azért érezhető volt, milyen lehetett amikor ezeket a technikai elemeket több száz vagy több ezer íjász kevésbé barátságos hangulatban az ellenségnek mutatta be.
A levonulásunk után ismét egy rövid szünet következett, amely alatt többeknek lehetősége volt rá, hogy a fogatokra ülve, állva végigmenjenek azon az akadálypályán melyen a fogathajtó versenyen kell végigmenni a versenyzőknek. Miután az érdeklődők megtapasztalták milyen egy akadálypálya, a versenyzők felkészültek az elöttük álló versenyre.
A fogathajtó verseny nagyon élvezetes volt. Az tűnt csak fel, hogy a napsütés és a hatalmas por ellenére egyre többen álltunk a pálya szélén. Úgy gondolom nem csak a verseny, hanem a látvány is olyan hatással volt mindenkire, hogy szinte testközelből akarta élvezni minden percét, annak ami a pályán történt. Olyannyira így volt ez, hogy a verseny végén a helybéliek közül néhányan stráfkocsival is megmérkőztek.
Ezután újabb pihenő következett. Amire a nagy meleg miatt igazán nagy szükség volt.
A pihenő után ismét az íjászaté volt a főszerep, de ezúttal egyesületünk azon tagjai léptek a színre akik a vadászreflex és csigás íjjal ismertették meg a jelenlévőket. Ezek modern technikával készülő egészen más felépítésű íjak, melyeket leginkább vadászatra használnak. (oldalunk íjászat menüpontjában részletesen is olvashat az íjakról) Sokakat meglepett, milyen erő és pontosság jellemzi ezeket az íjakat. Ugyanakkor feltétlen fontos megjegyeznem, hogy az íjat tartó ember öszpontosítása, mentális felkészültsége és gyakorlata hiányában ezek is csak maximum kiállítási tárgyak.
Az idő még mindig nagyszerű volt, de mivel közeledtünk az estéhez már kicsit kellemesebb volt a hőmérséklet, így egyesületünk solymászattal foglalkozó tagja elhozta nekünk Lucifert. Nem, nem azt a Lucifert! Ő egy csodálatos ragadozómadár. Lucifer az általunk a helyszínen felvonultatott állatok közül ugyan a legkisebb volt, de olyan tekintélyt parancsoló tartása és tekintete van, hogy mindenki ámulattal és érdeklődve nézte. Az igazi meglepetés pedig az volt, mikor lehetőség nyílt arra, hogy a bátrak kézre vegyék. Sokan éltek a lehetőséggel és a lenyűgöző élménnyel. Közben persze egy rögtönzött előadás keretében meghallgathatták a ragadozó madarakról szóló átfogó ismertetőt is.
Ezután újabb szünet következett, vártuk az estét. Vártuk, hogy sötét legyen... Hogy miért? Hátra volt még az egyik leglátványosabb műsorszám, a tüzes íjászat.
Eljött amire vártunk, beköszöntött az este. Íjjainkal a kezünkben felsorakoztunk. A tábortüzet az egyesületünk elnöke egy lángoló nyílvesszővel, határozott lövéssel lobbantotta lángra, majd csatlakozott hozzánk és együtt lángoló nyílvesszőket lőttünk a magasba, melyek hullócsillagként, süvítve hullottak a földre. A tábortűz fényében repülő lángoló nyílvesszők ismét megmutatták milyen félelmetes lehetett egy íjászhad.
A tervezett programok ezzel végetértek, de a pihenés, alvás még messze volt. A Falulánc tagjai vacsorával kedveskedtek és közben a tábortűznél közös szalonnasütésre volt lehetőség. Egész hajnalig tartott a jó hangulatú és még mindig nemzetközi mulatozás, magyar és olasz zenével. Ugyanis egyik kedves vendégünk röpke fél óra alatt egy zenekarnak is irigylésreméltó hangtechnikát varázsolt elő (amit Olaszországból hozott). Ahogy a hangulat a tetőfokára hágott a nyelvi akadályok is eltűntek.
A rendezvény második napja (csütörtök) már családias hangulatban, csendesen telt. Az előző nap kedvet kapott közönségnek tartottunk egy rögtönzött íjászoktatást, majd egy versenyen mérhették össze frissen szerzett tudásukat. Természetesen egész nap megtekinthető volt a jurta és az általunk a helyszínre telepített állatokat is sokan akarták látni.
Mivel az elpakolás és rendrakás nem ilyen érdekfeszítő, így az ezt követő napot már nem részletezem. Egy biztos, péntek estére minden elcsendesült és csak a lovak patájának nyomai mutatták az elmúlt napokban itt történt valami, az iskola udvara visszanyerte eredeti rendeltetését és csak remélni tudjuk, hogy az udvaron focizó gyerekek még sokáig emlékeznek majd erre a néhány napra, melyet igyekszünk jövőre is megrendezni.