Lovaglás
„A ló.
Önteltség nélküli nemes jellem,
irigység nélküli barátság,
hiúság nélküli szépség,
szolgálatra kész, mégsem szolga”
/Ronald Duncan/
Ha magyar hagyományőrzésről beszélünk, akkor csak a lovakkal, a lovaglással lehet teljes a kép, elvégre lovas nemzet volnánk. A ló már a honfoglalás előtti időkben is nélkülözhetetlen és hűséges társa volt a nomád pásztoroknak, és bár a ló szerepe, sorsa manapság már igencsak megváltozott, harci- és munkaeszközből szabadidős társsá, sporttárssá vált, még mindig meghatározó eleme a magyar kultúrának.
„A ló küllemében van valami, ami jó az ember belsőjének.” /Sir Winston Churchill/
Bár nagy termete miatt sokan félnek tőle, a ló eredendően jó szándékú, egyetlen védekezése a menekülés. Esetleges rossz tulajdonságai csak a nem megfelelő bánásmód eredményei lehetnek. Egy jól tartott és megfelelően képzett ló nemcsak sporteszköz, de társa, barátja is lehet az embernek.
A lovaglásnak az egyszerű élvezeten túl más fizikai, és szellemi jótékony hatása is van: a lovaglás fejleszti a koordinációt az egyensúlyérzéket, és olyan izmokat is igénybe vesz, melyeknek korábban a létezéséről sem tudtunk, csak az első izomláz jelzi, hogy nagyon is léteznek. Nem lehet se túl korán, se túl későn elkezdeni a lovaglást, sőt, nem csak az egészséges emberek sportja lehet. A terápiás lovaglás során a fizikailag vagy mentálisan sérült gyerekek és felnőttek állapota is sokat javulhat, erőnlétük fejlesztése mellett a lovaglás sok lehetőséget nyújt nekik a sikerélmény átélésére is.
A lovaglás bármely szakágát választjuk is, az alapja mindig a megfelelő, a ló egyensúlyához igazodó ülés megtanulása. A ló ugyanis természetétől fogva egyensúlyban mozog, ezt az egyensúlyt bontja meg a lovas, amikor a hátára ülve a ló elejét jobban terheli. A belovaglás egyik célja ezért, hogy a ló újra megtanuljon egyensúlyban mozogni a lovassal. Elsőként tehát ezt kell megtanulni. A lovaglásról és lótartásról írni nem könnyű. Ráadásul könyvből nem lehet megtanulni lovagolni, csak a gyakorlatban, és a lóval való bánásmódot sem lehet teljes körűen ismertetni, mert minden ló egyedi. Ezért inkább azt tanácsolom, hogy aki kedvet érez magában a lovazáshoz, mindenképpen keressen fel egy jó lovardát, ahol szakember segítségével sajátíthatja el a lovaglás alapjait.
Ahogy a lovaglásnak, úgy a ló kiképzésnek is vannak különböző irányzatai. Manapság egyre népszerűbb – szerencsére – az úgynevezett természetes lovaglás, melynek a lényege, hogy nekünk embereknek kell megtanulnunk a lovak sajátos nyelvét, testbeszédét, és így, immár egy nyelven kommunikálva könnyedén megértethetjük magunkat a lovunkkal és egy sokkal együttműködőbb, harmonikusabb kapcsolatot tudunk vele kiépíteni, mint a „hagyományos”, erőszaktól sem mentes kiképzéssel. A módszer egyik megalapozójának – személyes kedvencemnek- Monty Robertsnek a szavaival élve: „A jó tréner csak ráveszi a lovat arra, hogy megtegye, a kiváló tréner azt is eléri, hogy a ló meg is akarja tenni azt, amit kér tőle.”
Ha már elsajátítottuk a lovaglás alapjait, és érzünk magunkban elég tehetséget, erőt, elszántságot, kitartást ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat a versenysportokban, biztosan találunk a különböző lovassportok közül számunkra megfelelőt. A lovassportokat az emeli ki az egyéb sportok közül, hogy itt nem egy sporteszközzel kell együtt dolgozni, hanem egy másik élőlénnyel, őt kell együttműködésre bírni úgy, hogy az mind a lovasnak, mind a lónak kellemes időtöltés legyen. Ettől olyan nehéz, de ez adja a szépségét is.
Különbséget kell tennünk lósportok és lovassportok között: a lósportok esetén az eredmény elsősorban a lovon múlik, a zsoké vagy hajtó szerepe fontos, de másodlagos. Ilyenek a galopp és ügetőversenyek. A lovassportok esetén már sokkal nagyobb jelentősége van a ló és lovas közös munkájának, összeszokottságának, felkészülésének. Ilyenek a díjugratás, díjlovaglás, military, fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, stb.
Bármely ágát is választjuk a lovaglásnak, vagy egyszerűen csak hobbi lovasok maradunk, akkor is tudomásul kell vennünk, hogy a lovaglás és lótartás nagy felelősséggel és nem utolsó sorban anyagi áldozattal jár. A lovas felel saját és lova testi épségéért,és a tartás, takarmányozás, ápolás mindennapi feladatait is meg kell oldania. De megéri a fáradság!
Lovagolni nem lehet néhány óra alatt megtanulni, ez bizony egy állandó tanulási folyamat, ha elsőre nem megy minden tökéletesen, ne adjuk fel, hiszen:
"Az embernek sem sikerülhet minden, még az Istennek is csak két dolog sikerült: a tavasz meg a ló."
/C. Malaparte/
Agárdi Adrienn